A Korda Könyvkiadó és Nyomda könyveinek archívuma
A természettudományok fejlődése az ősrégi Isten-bizonyításokat is sokban megerősítette s új világításba helyezte; de alig van köztük egy is, mely annyi új fényt és erősödést nyert volna a modern természetismeret előrehaladása által, mint az élettani istenérv, vagyis ama logikai gondolatfűzés, mely a személyes Teremtő létét az élet keletkezéséből vezeti le.
Mint a bölcseleti istenérvek mindegyike, úgy az élettani (biológiai) Isten-bizonyítás is az elégséges ok elvét veszi alapul. Ami ma van, de valamikor kezdődött, annak önmagán kívül levő okkal kell bírnia, – ez az okság elvének lényege. Az egész látható világ, maga a természet ilyen, ezt bizonyítja a világtani (kozmológiai) istenérv. A természetet áthágó rend és célszerűség sem lehetett magától; itt is rendező s célt kitűző oknak, legfőbb Értelemnek: Istennek kellett működnie, így következtet a célszerűségi istenérv. De kiválóan világos az okozati viszony s a külső, teremtő ok szükségessége az élőszervezetek tanulmányozásánál, s ezért az élettani istenérv, mely ez utóbbi összefüggést kifejti, az istenérvek sorozatában különös figyelmet érdemel.
A füzet fejtegetésének felépítése:
Honnan ered az élet? Miben áll az élet? Mi ez az életelv? Mi élteti az élőt? Az élet fellépése a Föld színterén Megoldási kísérletek Miért nem fogadhatjuk el a szerves élet örök létezését? Miért lehetetlen természettudományi szempontból az ősnemződés? Az ősnemződés gondolata és az élet lényege