A kötet meséi itt látnak először napvilágot, népszersűsített formában. A
mesékre is áll talán az, amit Jézus életére szoktak mondani. Minden
nemzedék számára újra meg kell írni. Más idők, más igények, más
gondolatjárások nyugtalanítják a mát, mint a tegnapot, még a
gyerekszobában is. A mesék — örökkévaló mondanivalójukkal — kell, hogy
megtalálják az utat a mai olvasók szívéhez is. Egyik fülünkkel halljuk a
mesemondó parasztot Csíkországban, Göcsejben, Palócföldön, Bodrogközben,
— mennyi zömök valóság, földszag, emberillat a meséikben! — a másikkal
halljuk a mai gyermekek csilingelő kacagását, amint mesét várnak, mesét
tapsolnak. Megtisztítjuk a mesét paraszti vaskosságától, illetlenségétől,
kigyomláljuk nehezen érthető kitételeit, de meghagyjuk benne mindazt, ami
maradandóan érték s nevelői erő. Aztán hozzáteszük a magunk népiségéből
is, kiegészítjük a töredékeket, alakítunk rajta – így tesszük
szeretettel, szerény kísérletképpen, a mai mesemondók asztalára.
A kötet meséi:
A huszár meg a baka
Aki mindenkit becsapott
Az esztelen asszony
A bolond ember kalandjai
A koldus és a búzaszem
Ügyetlen János
A molnár ember bolondsága
A cigány, meg a Nagygazda
A szegényember meg a kakas
Jankó meg a király