Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Réginald Garrigou-Lagrange: A megkezdett örökélet
Reginald Garrigou-Lagrange a XX. század egyik legjelentősebb teológusa. Különösen jelentőset alkotott a spirituális teológia területén. 1909- től 1959-ig a római Angelicumban tanít alapvető teológiát, dogmatikát és 1917-ben megalapítja az első spirituális teológia tanszéket.
Ebben a könyvében, melynek eredeti címe: Principes de spiritualité - Les trois conversions et les trois voies, lényegretörően és nagyon jól érthetően a keresztény élet szakaszait veszi végig a kezdetektől a misztikus egyesülés csúcsáig. Alapvető bevezetés a keresztény lelkivezetés hagyományába, amely nem csak lelkivezetők és keresztény pedagógusok számára elengedhetetlen mű, hanem minden olyan keresztény számára is, aki komolyan veszi a hitét.
Ez a szépen fordított, de korántsem könnyű és nagyobb részt Sienai Szent Katalin, főleg pedig Keresztes Szent János misztikájából vett szemelvények alapján megírt lélektani tanulmány közérdekű olvasmánnyá azon a sarkigazságon válik, hogy mindnyájunk számára a lelki élet az egy szükséges, s benső lelkivilágunk kultúrája minden egyébnél fontosabb számunkra. Hiszen lelkiség nélkül még a pusztán értelmi élet is üres és hiábaváló. Tartós és értékes társadalmi alakulásról pedig komoly lelki élet nélkül szó sem lehet, mert az anyagi javak elválasztják az embereket, míg a lelki javak annál jobban egyesítik, minél inkább keresik.
Lelkiségünk elve a megszentelő kegyelem. Vele Isten sajátságosan átalakít, és új élet részesévé tesz, isteni természetben részesít minket. Innen a kegyelmi élet máris a megkezdett örök élet. Csíráját a keresztségben nyertük, táplálja az Oltáriszentség. A megszentelő kegyelemből erednek a lélekben beárasztott erények; az isteni és erkölcsi erények csodálatos funkciói. Kiegészíti őket a Szentlélek hét ajándéka. Mint a vitorlák a hajót, úgy hozzák lendületbe lelkünket, hogy Isten útjain fussunk és ne rettenjünk az akadályok előtt.
A lelkiség fejlődésében három korszakot különböztetünk meg: a kezdőkét, a haladókét és a tökéletes egyesülés útján járókét. A kezdőknek bizonyos válságon (az érzékek passzív éjszakáján) kell átmenniök, hogy a haladók állapotába jussanak, és viszont ezek is újabb válságon (a szellem szenvedőleges éjszakáján) át jutnak az egyesülés útjára. Szabályos növekedés állomásai ezek és megfelelnek a lélek természetének, mert a lélek tehetségei részben anyaghoz kötöttek, részben szellemiek. Előbb azok tisztulnak meg, majd ezek. A kegyelem mindig magasabbra emeli a lelket, alsóbbrendű és felsőbbrendű képességeivel egyetemben, hogy az önzéstől és hiúságtól megtisztulva, Istené lehessen igazában. A lelkiségnek már itt a földön a boldogító Isten-látás előjátékának kell lennie. (Fallenbüchl Ferenc)
A könyv fejezetei:
I. fejezet: A kegyelmi élet – Az első megtérés jelentősége (via purgativa)
A lelkiélet szükségessége; A lelkiélet elve, forrása; A kegyelem és a
fogadott istengyermekség valóságok; A megkezdett örökélet; Az igazi megtérés
értéke; A lelkiség három szaka.
II. fejezet: A második megtérés – A megvilágosodás útja (via illuminativa)
Az apostolok második megtérése; Milyen legyen második megtérésünk? Mely
bűnök teszik szükségessé?; Milyen indítóokokra támaszkodjék második megtérésünk,
s milyen gyümölcsöket hozzon?
III. fejezet: A harmadik megtérés – A tökéletesek egyesülési útja (via unitiva)
A Szentlélek leszáll az apostolokra; A Szentlélek hatása alatt; A keresztény
tökéletesség lelki tisztulást kíván; A szellemi rész tisztulása szükséges;
Átalakulás és tisztulás a harmadik megtérésben; Felajánló imádság a Szentlélekhez.
IV. fejezet: A lelki élet három szakának jellemzése
A kezdők életszaka; A haladók életszaka; A tökéletesek életszaka.
V. fejezet: Isten országának békéje, a mennyország előíze
Az isteni ébredés; Az élő szeretetláng; Pax in veritate – Béke és igazság.