Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Félegyházy József: A középkor egyháza
A kötet a Bangha Béla és Ijjas Antal szerkesztésében 1937 és 1941 között megjelent A keresztény Egyház története című sorozat negyedik kötete. A sorozat célja becsületes alapossággal összegyűjteni a legmodernebb egyháztörténelmi irodalomból mindazt, ami a művelt közönséget érdekli.
E kötet a középkor Egyházának a 11. századtól a 15.-ig terjedő történetét öleli fel. Ez az időszak sok tekintetben a kereszténység fénykorának nevezhető. Az egy ezredév előtt elvetett picinyke evangéliumi mustármag sem azelőtt, sem azóta soha nem látott színpompás virágzásba borult. Nincs még egy korszak, mely a krisztusi tanításnak olyan átütő erejét mutatná az élet minden vonalán, mint a középkor. Nem is csak az egyház-, hanem a világtörténetben is egyedülálló a kereszténységnek ez a mindent birtokbavevő, mindent átható, magához idomító szellemi és gyakorlati sikere. A középkor Egyháza a keresztény eszme egységes, diadalmas és áldásos uralmának szinte páratlan sikerű megvalósítója.
A kor jellegzetes vonásai között első helyen áll a keresztény gondolat érvényesülése. Mindama jónak, szépnek és nagyszerűnek, ami e korból sarjad, nem tisztán emberi és természeti a termőtalaja, hanem elsősorban a hit világa az, amely a középkor emberét irányította. Van árny, félszegség, bűn e korban is bőven. De ennek forrása sohasem a hitnek tudatos tagadásából, nem a rossznak szándékos akarásából fakad, hanem az emberi gyöngeségnek, szenvedélynek soha ki nem irtható adottságaiból és az előző kornak még átöröklődött barbár nyersességéből.
A középkori ember szemléletében a lélek és a lelkiek magasan a test és a földiek fölött állnak, az egyházi hatalom a világi fölé emelkedik. A pápaságnak, az Egyháznak és vele a kereszténység nagy tömegének küzdelme: a lélek és a hit teljes szabadságáért vívott küzdelem. Ebből a lelki magatartásból folyik a pápaságnak mint isteni intézménynek minden más hatalom és tekintély fölé helyezése. A tisztelet az egyházi főhatalommal szemben nem pusztán elméleti, hanem gyakorlati: a pápaságot a lelkin kívül földi, evilági hatalommal is felruházza. A pápaságnak ez a középkori, földi hatalma nem valami megtűrt, megengedett vagy elnézett dolog volt, hanem korigény, amely a középkornak lelkiségéből szükségszerűen következett, mint az akkori felfogásnak s a fejlődési helyzetnek természetszerű folyománya.
A középkor kereszténységét jellemzi minden alkotásában a teljes kiépítettség és befejezettség, az egész és nem a félmunka. A keresztény népközösséget ez tökéletes egységbe foglalja. A keresztény Európa nem szakadozik szét, a nemzetiségi különbségek nem véres ellentétek. Egy nagy keresztény „respublica” van, melynek egyházi feje a pápa, világi a császár.
A kor általános szellemi arcképéhez tartozik a nagy feszültség, mozgalmasság. Sok nyersesség és vadság is, amely a kornak szintén sajátja. A népek barbár korához még közel vagyunk, a vad vér még frissen, ösztönösen lüktet bennük, az elpuhultság, ravaszságokat rejtő fínomkodás helyett az ősi természetesség tör elő mindenütt. A harcoknak, dulakodásoknak nemcsak a barbár világ közelsége az oka, hanem a nagy erőfölösleg is, amely az ifjú népekben pezseg. S mert ennyire erővel duzzadt, azért alkotott szellemi és vallási életében olyan rendkívülit, bár ugyanezért találkozunk benne a durvaság heves kirobbanásaival is. Ma hasonló stílusú erőszakoskodásokat ritkán találunk, ehhez sokkal puhultabbak vagyunk, a nyers erőt ravaszsággal és technikával pótoljuk, de mélységben és nagyvonalúságban sem tudunk olyan nagyszerűt felmutatni, aminőt a középkor felmutathat.
A könyv elsősorban rászegezi figyelmünket a keresztény gondolat legfőbb letéteményesére, őrzőjére és kisugárzójára: a pápaságra. A pápai felsőbbség eszméje s intézménye kezdettől fogva kimutathatóan élt a keresztény Egyházban, de a körülmények folytán csak lassan bontotta ki teljes erejét és vezetői jogkörét, hogy itt, a középkor derekán, már teljes fényben és úgyszólván ellentmondás nélkül uralkodjék. – Másik pillantása majd a keresztény szellemnek a gyakorlati életre tett hatásait figyeli (hit-, erkölcsi és fegyelmi élet; szerzetesség; keresztesháborúk; anyagi műveltség). A harmadik nézőoldalon pedig a kereszténység elméleti, kulturális szerepét vizsgálja (keresztény tudományosság: bölcselet, jog- és hittudomány, tanfejlődés; szellemi élet: iskolák, művészetek, a kor szelleme).
A könyv részei:
1. A pápaság az itáliai főnemesek erőszakoskodásainak és a császári
politikának őrlődésében
2. Az Egyház szabadságharca VII. Gergely és utódai alatt
3. Barbarossa Frigyes támadásai a pápaság ellen
4. A pápaság hatalmi helyzetének teljes fényében: III. Ince alatt
5. A pápaság a császári hatalom hanyatlása idején
6. Végső erőfeszítések a pápaság középkori hatalmának megvédésére
7. A középkor hősi arculata: a keresztesháborúk
8. A középkor eszmevilága és életberendezése
9. Hit, vallás, erkölcs
10. A hit védelme és terjesztése
11. A szerzetesi intézmény virágzása
12. Középkori kultúrélet
13. A pápaság Rómán kívül
14. Új világ kialakulása