„Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni!” A jóságos Jézus e szóval nemcsak az imádság és a keresztény tanítás kristálytiszta forrásához hívja a kicsinyeket, hanem az utolsó vacsora asztalához, az igen korai szentáldozáshoz is éppúgy, mint szent szenvedésének véres keresztaljára. Jöjjenek hát a kicsinyek, az egészen kicsinyek is a keresztútra! Nézzék és lássák, mennyire szereti őket Jézus!
A Gyermekek keresztútját, melyben Wolff Teréz német tanítónő remek kis szövegét adjuk, – az igen elterjedt francia kiadás nyomán – nagy szeretettel nyújtjuk át, nemcsak maguknak a gyermekeknek, de elsősorban a vallásos édesanyáknak, tanítóknak, tanítónőknek, nevelőknek, gárdavezetőknek és mindazoknak, akik jó lélekkel foglalkoznak a gyermekekkel. Vezessék őket ezzel is Jézushoz, és meg fogják látni, hogy a korai szentáldozás és a keresztút révén mily csodálatos virágzásba borítja majd a gyermekek lelkét a kegyelem. „Mert ilyeneké a mennyek országa – mondotta az Úr Jézus. – És karjaiba vette őket, és rájuk téve kezét, megáldotta őket.” (Mk 10,14.16)