Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Endrődy László: Az Úr Jézus keresztútján
Az Úr Jézus szenvedéseiről való elmélkedést – melynek egyik legszebb módja a keresztút – a lelki élet tanítói és a szentek mind igen ajánlják. – Szent Bonaventura ezt az életszentség legjobb iskolájának mondja. Loyolai Szent Ignác azt vallja, hogy az epének és ecetnek, melyet Üdvözítőnk ízlelt a kereszten, egy cseppjében több boldogító édesség van, mint a világ minden örömében.
A füzet két keresztutat tartalmaz. Az első Boldog Suso Henriknek, a XIV. században élt szentéletű német domonkosnak, az egyik legmélyebb és legkedvesebb lelki írónak gondolatait adja, úgy, amint Renée Zeller fűzte őket egybe Boldog Henrik irataiból. Igazi imára vonzó kis mű ez. Rávezet arra a könnyen elsajátítható egyszerű szemlélődésre, mely a középkorban annyira kedvelt volt, s melyből azelőtt és azóta is az Istennek szentelt lelkek ezrei merítették a mindennapi élet megszenteléséhez szükséges buzgóságot és erőt.
A szemlélődés e módja – melyet Loyolai Szent Ignác is annyira ajánl és Lelkigyakorlataiban szinte folyton alkalmaz – abban áll, hogy nézem a szemlélt jelenetnél szereplő személyeket, hallom, mit mondanak, megfigyelem, mit tesznek, s így igyekszem lelki világukba, érzelmeikbe is behatolni. A legjobb, ha mindezt úgy teszem, mint aki maga is jelen van ott, és szerényen részt is vesz az eseményekben, imádságos beszélgetést folytat az ottlevőkkel, segít, figyel, vigasztal, együttérez, – szóval egész lelkével átéli azt, amit szemlél. Ezt a szemlélődést segíti elő a füzet a második, „Jézussal a keresztúton” című szövege is. Ez rávezet az érzékek alkalmazásának imájára is, melyre szintén Loyolai Szent Ignác tanít.
Tapasztalat, hogy akik gyakran végeznek keresztutat, egyik-másik állomásnál néha annyi imádságos elmélyedésre találnak, hogy a szokottnál jóval tovább szeretnének ott imádkozni, de félnek, akkor nem jut idő a többire. Loyolai Szent Ignác tanácsa szerint csak bátran időzzenek ott, ahol több elmélyülést, lelki vigaszt találnak, és imádkozzanak egész lelkükkel, még ha az egész időt ott töltenék is. A többi állomáson ilyenkor elég, ha csak végighaladnak, egy-egy röpke gondolattal időzve mindegyiknél.