Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Endes Miklósné Sándor Rozi: Természet és ember a liturgikus lélek szemléletében
Az írás párhuzamba állíja a természet körforgását és az emberi életet az egyházi liturgián keresztül. Az Anyaszentegyház segítő keze végigkísér az életen a születéstől a halálig. Mi is fogjuk meg segítő kezét, vezessük be otthonunkba, egyéni és családi életünkbe. E törekvésünk eredményének áldását tapasztaljuk életünk válságaiban.
Az élet elanyagiasodása, a létharc, az érvényesülés házon kívülre helyezte át az ember életének nagyobbik idejét. Ez elvitte a lelket, a keresztény világnézet erkölcsi felfogását, érzelemvilágát, stílusát. Ha a lélek belekapaszkodnék az Egyházba és nyomon követné liturgiáját, akkor az erős kézzel védené és vezetné őt viharban, szakadékokon. Hatalmas erő rejlik az otthon bensőséges liturgiájával megünnepelt egyházi és családi ünnepekben. Magnetikus erővel hazavonzza az elcsatangolt embereket a lélekben megszólaló kép.
Kellenek a családi szertartások, mert a szeretet etikettje konzerválja Isten szeretését. Készüljünk elő és szenteljük meg lélekkel az ünnepeket! Tegyük az otthont nemcsak bensőségessé, hanem templommá, mert ez jó iskolája mi magunk és a mieink Szentlélek templomává tételének. Tereljük az élet külső fontos eseményeit a külsőségekkel és szórakozásaival a liturgikus bensőség formáira és tartalmára. Ha fáradt is a ma embere, legyen meg a családi élet szertartása.