Cassant József 1878-ban született Franciaországban. 1895-ben beöltözött novíciusnak a sainte-marie-du-desert-i O. Cist. Ref., vagyis trappista apátságban. 1902-ben pappá szentelték. 1903-ban befejezte rövid földi életét.
Élete csupa szenvedés volt. 1900-től erős szív- és tüdőbaj gyötörték. Sokat szenvedett fogaival. Szerény szellemi képességei miatt sok megaláztatás érte. A francia egyházüldözés miatt mindig attól kellett félnie, hogy szeretett otthonát, a monostort feloszlatják. Minden szenvedését hősies lelki erővel viselte el. Ezért minden szenvedő és tökéletességre törekvő léleknek sok vigasztalást és útbaigazítást ad Dombi Márk szép könyve. (Várkonyi Fidél)
Cassant József egy kontemplatív rendnek volt tagja: távol a világ zajától az imádság és hősies önmegtagadás életét élte. Hogy ez az életmód magában véve is mennyire értékes az emberiség javára, arról leghitelesebben tanúskodnak XI. Pius szavai: „Azok, akik a folytonos imádság és vezeklés életét vállalták, nélkülözhetetlenebbek az Egyház gyarapodására és az emberi nem üdvösségére, mint azok, akik a Családatya földjén dolgoznak, mert ha Isten kegyelmeinek az a bősége, melyet az égből leesdenek, nem harmatozná be a mezőt, az apostoli munkások csak kevés gyümölcsét szednék fáradozásuknak. II. János Pál pápa 2004-ben boldoggá avatta Cassant Józsefet.
A könyv első része Cassant József életrajzát adja. A második része lelkiségével foglalkozik:
Első rész: P. Cassant Mária József életrajza
1. Gyermekkora és ifjúsága
2. A noviciátus
3. Szerzeteséletének kibontakozása
4. Tanulmányok
5. Egyesülése Jézussal a szenvedésben
6. A papság felé
7. A szülői házban
8. Kálvária-útja
Második rész: P. Cassant József lelkisége
9. Az életszentség lényege
10. P. Cassant M. József életideálja
11. Meghal a világnak
12. Meghal önmagának
13. Belső küzdelmei
14. Lelkének élete: Krisztus
15. Tökéletesedésének eszközei
16. A Szentlélek hathatós vezetése alatt
17. A halál után