Jezsuita titok? Nem a jezsuiták találták ki ezt a szót. Sőt: mosolyognak rajta. Ezt akarják megtalálni? – Nincs olyan. Vagy mégis?
Ha van, csak azért titok, mert nem fér be mindent önzéssel, üzlettel, hatalmi mániával mérő fogalomkörökbe. Van más is ezek fölött. A jezsuita titok olyan, mint a katolikus titok: természetfölötti. Négyszáz éve már annak, hogy Innigo de Loyola keze alól történelembe léptek ezek a „feketék”. Soknak közülük oltárra vitt az útja. Szentségbe ívelt. Vérbeli jezsuiták. – S a titkuk? A Rendalkotmány így fogalmazza meg: Krisztusba öltözni.
Végtére minden szent ezt teszi. – A szentség foka Jézus életének kiteljesedése mibennünk. – Innen erednek sziénai csodák, mikor Katalinok vonásain átfénylik a krisztusi Arcél. Jezsuita szenteken emberi szem nem érzékelt ilyen rendkívüli kegyelmet, de életükön átverődik a diadalmas szentpáli „élek én, már mégse én”. Hanem Krisztus!
Ismerjünk rá, mikor a jezsuita szenteket látjuk alkotni tudományban, apostolságban, elmélyedésben; izzadni missziókban, vérezni vértanúságban minden világrészen. És Őt szeressük meg bennük. – Akkor nem fog jezsuita dicsekvésnek tűnni egyetlen sor sem ebben a könyvben, bár a Társaság szeretetéből és négyszázados születésnapjára írták.
A könyv skiccek emberarcról, jezsuita szentekről de arról is, amit a Lélek misztikus fénye világít.
M. Deésy Géza Izay Géza írói álneve.
A könyv tartalma:
Jezsuita titok?
Innigo de Loyola
„Növekednie kell” (Stanislaw Kostka; Aluigi Gonzaga; Jan Berchmans).
„Krisztus az” (Francisco de Xavier; Pierre le Févre; Francisco de Borja; Pieter van Hondt; Bernardino Realino; Antonio Baldinucci; Roberto Bellarmino; Francois Regis; Francesco di Hieronymo; Pedro Claver; Alonzo Rodriguez; Giuseppe Pignatelli; Claude de la Colombiere).
„Vérzik a Krisztus” (Brazília; London; Salsette; Kanada; Franciaország; Kassa; Japán; Litvánia; Keletindia).