Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Csóka Lajos: A katolikus megújhodás kora
A kötet a Bangha Béla és Ijjas Antal szerkesztésében 1937 és 1941 között megjelent A keresztény Egyház története című sorozat negyedik kötete. A sorozat célja becsületes alapossággal összegyűjteni a legmodernebb egyháztörténelmi irodalomból mindazt, ami a művelt közönséget érdekli.
A köztudat Ranke (1834) óta általában „ellenreformáció” szóval jelöli meg azt a történelmi kort, amelyben a katolikus Egyház a vallásszakadás sebei után első kábultságából felocsúdva a protestantizmussal felvette a küzdelmet, hogy a hitszakadással elvesztett erkölcsi súlyát visszaszerezze s elpártolt híveit visszavezesse az Egyház kebelébe. Bármily kiváló történetírótól származik is ez az elnevezés, lényegében mégsem fedi a kor fogalmának teljességét. A katolicizmusnak ez a nagylendületű kora – nem szólva arról, hogy egy merőben új vallás alapítása egyáltalában nem jelentheti a réginek „reformációját” – nem merült ki csupán a protestantizmus elleni küzdelemben, hanem ennél sokkal többet, nagyobb pozitívumot hozott létre: a meggyengített, elszunnyadt katolikus öntudat új életrekeltését s megerősítését és ami ezzel együtt járt, a lelki élet olyan újjászületését, amely a maga dinamikus jellegével a lelki keretek bensőségéből kilépve, mint valláspolitikai restauráció is rányomta bélyegét a közéletre.
Helyesebben tehát a katolikus megújhodás korának nevezhetnők a vallásszakadás utáni kort. Ez a megújhodás az ember kettős természetéből kifolyólag két irányban mozgott. Egyrészt kiterjedt a lelkiség átalakítására, másrészt a vallásügyi kérdésekben történő állásfoglalás szabályozásával átnyúlt a gyakorlati politika területére is. Ez végső eredményben Európa nagy részében a katolicizmus győzelméhez vezetett. A lelkekben elfojtott katolikum újból meg mert szólalni, és az Egyház, régi szellemiségében felragyogva, az emberiség vezetésében ismét elfoglalhatta azt a helyet, melyre rendeltetése hívta és amely a kultúremberiség alakításában szerzett érdemei alapján történelmileg és jogilag megillette. Az eltévedt vagy félrevezetett nyáj végeláthatatlan csapatokban tért vissza az elhagyott akolba, és az Európán kívüleső világrészekben elért hódításokkal annyira megszaporodott, hogy az Egyház csakhamar hívőinek lélekszáma szerint is visszanyerte, sőt megnövelte a hitújítás előtti lélekállományát. Mivel pedig a lelkeknek ez a nagy átformálása s ezen keresztül az Egyház politikai restaurálása is azokon a belső reformokon fordult meg, amelyeket az Egyház önmagán hajtott végre, azért a kort helyesen nevezhetjük a katolikus reformáció korának is.
A tárgyalás fejezetei:
1. A korszak általános vonásai
2. Gátlások a katolikus megújhodás útjában
3. A katolikus újjáéledés fő tényezői
4. A katolikus újjáéledés Európa országaiban
5. A vallásháborúk Franciaországban
6. A harmincéves háború