A Korda Könyvkiadó és Nyomda könyveinek archívuma
A jelen élet a jövendő örök életnek előkészítése és próbaideje sokkal mélyebb értelemben, mint gondolnók. Előkészítése nem csupán azért, mert jó és rossz cselekedeteink fejében a túlvilágon jutalmat és büntetést kapunk, hanem azért is, mert már itt a földön megkezdjük azt, amit az örökkévalóságban teszünk. Szokások fejlődnek bennünk, elveket érlelünk és szeretetet élesztünk lelkünkben, és mindez már jóval halálunk órája előtt kialakítja lelkünk egyéni arculatát, s a választott vagy kárhozott vonásait vési bele. Tehát csak egy a fontos ránk nézve: az, hogy beletanuljunk a boldogok életmódjába, hogy begyakoroljuk a választottak szerepét. A bennünk lakozó isteni kegyelem már itt a földön a jövő megdicsőülés kezdete; a hit pedig forrása Isten színről-színre való szemléletének és a szeretet megteremti a tökéletes egységet a mi akaratunk és az isteni akarat között, s ezt az egységet a halál sem szakíthatja szét.
Az egész lelki élet nem egyéb tehát, mint Isten megtalálásának művészete. Nagyon jól tesszük, ha erre a célra munkaterveket készítünk, ha megvonjuk életünk pontos útirányát, de a legfontosabb az, hogy eljussunk a célhoz. Nem a törekvések és szándékok, hanem az eredmények mutatják meg, mit érnek a módszerek. Ezek az elmélkedések megmutatják, hogy Istenhez lehetséges eljutni, és a föltételek előre meg vannak állapítva. Vannak áldozatok vagy inkább van egy teljes, tökéletes áldozat, amely Istenhez vezet. S hiába próbáljuk magunkat ez áldozat alól kivonni: ez az áldozat a lemondás, a szegénység, az önmegtagadás. A lelki élet követelményei határozottak. A középszerűség kedvelői saját kárukon tanulják meg ezt az igazságot. Az isteni kegyelem szívünkbe oltotta a vágyat, hogy Istenhez mindenáron eljussunk. Mi az ő aklának juhai vagyunk, az ő házának gyermekei, a szőlőtő vesszői, az Ige tanúi, az evangélium apostolai. Lehetetlen lelkünk tökéletességét elérnünk, ha nem jutunk el az örökkévaló, eleven állomáshoz, a Megváltóhoz, az Ember Fiához. A könyv elmélkedései:
I. Usgue ad summum. Színig II. Aedificantes. Az építők III. Beati qui lugent. Boldogok, akik sírnak IV. Beati pauperes. Boldogok a szegények. V. Et saturabuntur. És betelnek VI. Discipulus ille non moritur. Az a tanítvány nem hal meg VII. Infideli deterior. A hitetlennél alábbvaló VIII. Lumen cordium. A szívek világossága IX. Erat autem nox. Vala pedig éjszaka X. Respiciens retro. Aki hátranéz XI. Nescio, Deus scit. Nem tudom, Isten tudja XII. Orta tribulatione. Ha üldözés támad XIII. Superseminavit zizania. Konkolyt vetett XIV. Pro mundi vita. A világ életéért XV. Cum esses sub ficu. Midőn a fügefa alatt voltál XVI. Recta sapere. Hogy a jót megkedveljük XVII. Cum rediero. Mikor visszatérek XVIII. Nesciens quid diceret. Nem tudván, mit mond XIX. Minuta duo. Két fillér XX. Elevatis oculis. Fölemelvén szemét XXI. Relictis retibus. Elhagyván hálóikat XXII. Sustinent me. Velem vannak XXIII. Ego sum via. Én vagyok az út XXIV. Judicium est mundi. Ítélet van a világ fölött XXV. Et erant valde bona. És igen jók valának XXVI. Sub modio. A véka alá XXVII. A bimatu et infra. A kétévesektől lefelé XXVIII. De laqueo venantium. A vadászok tőréből XXIX. lmperavit febri. Parancsolt a láznak XXX. Psalmi graduales. A lépcsők zsoltárai XXXI. Unigenitus … primogenitus. Az egyszülött … az elsöszülött XXXII. Qui diligunt adventum eius. Kik szeretik az ő eljövetelét XXXIII. Requiem aeternam. Örök nyugodalmat