Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Pierre Charles: Isten közelében. Elmélkedések – II. kötet (1943)
Az Úr szeret minket, és mi viszontszeretjük Őt. Krisztus keresztségünk óta túláradó mértékben betöltötte szerepét. Hátra van a mi feleletünk, hogy szeretetből viszonozzuk Istennek mindazt, amit kegyelméből kaptunk, mindenekelőtt az ő szeretetét.
De senki sem érdemelheti meg, hogy Istenhez jusson s vele egyesüljön, hacsak nem Isten kegyelméből, a fogadott fiúság által, mert ezzel Isten természetének részeseivé lettünk.
A mi érdemszerzésünk módját ne úgy gondoljuk, hogy nekünk csupán az a feladatunk, hogy minél több, minél hatalmasabb művet és nagy cselekedetet kell hordanunk abba a mélységes szakadékba, amely minket Istentől elválaszt s mintha így a mélységet eltüntettük, a hézagot betöltöttük volna. A mi érdemünk csak olyan mértékben lehetséges, amennyire a végtelen Jóság kimondhatatlan irgalmából egyesülni tudunk Istennel. Meg kell tennünk mindent, de az, amit teszünk, csak annyiban érdemszerző, amennyiben az Istennel való egyesülésből fakad.
Az elmélkedések e csoportja főleg azt igyekszik megmutatni, hogyan jön hozzánk Isten jóságos kegyelmével, mily utakon ereszkedik le gyöngeségünk, nemtörődömségünk felé, és mily oktalan akadályokat gördít a mi esztelenségünk és vakságunk az ő békés útjai elé.
A könyv elmélkedései:
I. Fracto alabastro. Eltörvén az alabástromot
II. Nonne et ethnici? Nemde a pogányok is?
III. Silentium … loquetur. A csend szólni fog
IV. Jugum meum suave. Az én igám édes
V. Mirabilius reformasti. Csodálatosabban megújítottad
VI. In manus tuas. A te kezedbe
VII. Sume et suscipe. Vedd és fogadd
VIII. In medio Ecclesiae. Az Egyház közösségében
IX. Domus negotiationis. Kalmárkodás háza
X. In laudem Dei. Isten dicsőségére
XI. Semivivo relicto. Félholtan hagyák őt
XII. Obviam ei! Vele találkozni!
XIII. Semper orare. Mindenkor imádkozzunk!
XIV. Sperantes in te. A benned bízók
XV. Adaperire! Nyilatkozzál meg!
XVI. Congregavit pereuntes. Egybegyűjté az elveszendőket
XVII. Memor vulnerum tuorum. Megemlékezvén sebeidről
XVIII. Plorans ploravit in nocte. Sírván sírt éjjel
XIX. Modicae lidei. Kicsinyhitű
XX. Vos me amastis. Ti szerettetek engem
XXI. Qui erat. Aki volt
XXII. Qui est. Aki van
XXIII. Qui venturus est. Aki eljövendő
XXIV. Ite in vineam meam! Menjetek szőlőmbe!
XXV. Omnia traham ad meipsum. Mindent magamhoz vonzok
XXVI. Relicto eo. Otthagyják őt
XXVII. Tene quod habes! Tartsd meg, amid vagyon!
XXVIII. Redimentes tempus. Megváltván az időt
XXIX. Oleum secum. Olajat magukkal
XXX. Gaudium plenum. Teljes öröm
XXXI. Omnia in ipso constant. Minden őbenne áll fenn
XXXII. Omnibus omnia. Mindenkinek mindene
XXXIII. Ego sum veritas. Én vagyok az igazság