A Korda Könyvkiadó és Nyomda könyveinek archívuma
Az Úr szeret minket, és mi viszontszeretjük Őt. Krisztus keresztségünk óta túláradó mértékben betöltötte szerepét. Hátra van a mi feleletünk, hogy szeretetből viszonozzuk Istennek mindazt, amit kegyelméből kaptunk, mindenekelőtt az ő szeretetét.
De senki sem érdemelheti meg, hogy Istenhez jusson s vele egyesüljön, hacsak nem Isten kegyelméből, a fogadott fiúság által, mert ezzel Isten természetének részeseivé lettünk.
A mi érdemszerzésünk módját ne úgy gondoljuk, hogy nekünk csupán az a feladatunk, hogy minél több, minél hatalmasabb művet és nagy cselekedetet kell hordanunk abba a mélységes szakadékba, amely minket Istentől elválaszt s mintha így a mélységet eltüntettük, a hézagot betöltöttük volna. A mi érdemünk csak olyan mértékben lehetséges, amennyire a végtelen Jóság kimondhatatlan irgalmából egyesülni tudunk Istennel. Meg kell tennünk mindent, de az, amit teszünk, csak annyiban érdemszerző, amennyiben az Istennel való egyesülésből fakad.
Az elmélkedések e csoportja főleg azt igyekszik megmutatni, hogyan jön hozzánk Isten jóságos kegyelmével, mily utakon ereszkedik le gyöngeségünk, nemtörődömségünk felé, és mily oktalan akadályokat gördít a mi esztelenségünk és vakságunk az ő békés útjai elé.
A könyv elmélkedései: I. Fracto alabastro. Eltörvén az alabástromot II. Nonne et ethnici? Nemde a pogányok is? III. Silentium … loquetur. A csend szólni fog IV. Jugum meum suave. Az én igám édes V. Mirabilius reformasti. Csodálatosabban megújítottad VI. In manus tuas. A te kezedbe VII. Sume et suscipe. Vedd és fogadd VIII. In medio Ecclesiae. Az Egyház közösségében IX. Domus negotiationis. Kalmárkodás háza X. In laudem Dei. Isten dicsőségére XI. Semivivo relicto. Félholtan hagyák őt XII. Obviam ei! Vele találkozni! XIII. Semper orare. Mindenkor imádkozzunk! XIV. Sperantes in te. A benned bízók XV. Adaperire! Nyilatkozzál meg! XVI. Congregavit pereuntes. Egybegyűjté az elveszendőket XVII. Memor vulnerum tuorum. Megemlékezvén sebeidről XVIII. Plorans ploravit in nocte. Sírván sírt éjjel XIX. Modicae lidei. Kicsinyhitű XX. Vos me amastis. Ti szerettetek engem XXI. Qui erat. Aki volt XXII. Qui est. Aki van XXIII. Qui venturus est. Aki eljövendő XXIV. Ite in vineam meam! Menjetek szőlőmbe! XXV. Omnia traham ad meipsum. Mindent magamhoz vonzok XXVI. Relicto eo. Otthagyják őt XXVII. Tene quod habes! Tartsd meg, amid vagyon! XXVIII. Redimentes tempus. Megváltván az időt XXIX. Oleum secum. Olajat magukkal XXX. Gaudium plenum. Teljes öröm XXXI. Omnia in ipso constant. Minden őbenne áll fenn XXXII. Omnibus omnia. Mindenkinek mindene XXXIII. Ego sum veritas. Én vagyok az igazság