Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Bíró Ferenc: „…Édességes illatul szolgáljunk”
Bíró Ferenc füzete az önmegtagadásról tárgyal. Két témája:
1. Az evangéliumi tanácsok szerinti élet, égő áldozat és
2. A szeretetbeli élet a legönmegtagadottabb élet is…
Az ótestamentumi áldozatok között a leggyakoribb és legáltalánosabb volt az égő áldozat vagy teljes, egész áldozat. Azért neveztette Jahve így, mert az áldozati tárgy az oltár tüzében egészen elhamvadt, elégett annak kifejezésére, hogy aki ezt az áldozatot maga helyett így egészen elégetve bemutatta, hittel kijelentette, hogy Isten legfőbb Fenségét elismeri, őt imádja, s egyszersmind tökéletes szeretettel teljesen átadja magát és mindenét Istennek és az Ő szolgálatának. Ezekről az áldozatokról monda Isten, hogy azok „az Úr ételei” és „neki édességes illatul szolgálnak”, mert a bűntől való teljes elszakadást, s az Istennek való szeretetbeli tökéletes átadást fejezték ki.
Törekedjünk belátni azt, hogy aki a Szentlélektől megveszi a tűzben megpróbált aranyat, az – így fejezzük ki magunkat – „rettenetes” önmegtagadott életet él, valóságos vértanúéletet folytat a kínszenvedésig. „Nagy dolog a szeretet, valóban nagy!” – mondja Kempis Tamás. Nem csoda, hogy a gyarló, sőt hamis és rossz emberi természet visszaél ezzel a nagy dologgal, mint a legszentebbel is. Azt kicsinységbe szorítja, abba olvasztja bele, s így meghamisítva, talmi aranyat hoz forgalomba, azt így meghamisítva használja, másokat ámítva.