A szerzőt a következő okok indították műve megírására:
„Először a sokszoros hála az Úr Jézus jóságos Szíve iránt. Egész életemen át tapasztaltam, nem egy esetben feltűnő módon is, hogy az Úr milyen hű azon kiváló ígéretek teljesítésében, amelyeket az ő Szíve tiszteletéhez fűzött. Ezen írásommal is talán hozzájárulhatok a szentséges Szív tiszteletének terjesztéséhez.
Másodszor régtől fogva ég bennem a vágy, hogy a meggyötört és a szív mélyéig beteg emberiségen erőmhöz mérten némiképpen én is segítsek. Legalább valamely gyakorlati eszme felvetésével álljak elő, amelyet, ha az Úr irgalmas Szívének kegyeskedik megáldani, talán felkapnak, meghánynak-vetnek mások is és olyanok, akiknek aztán módjukban lesz az eszmét jobban kidolgozni, a köztudatba átültetni s a végén a gyakorlati életben megvalósítani. Nem is az én eszmém az és nem új. Kétszázötvennyolc éves már. De valahogy a véka alá van rejtve. Nem írtak arról eleget, nem hányták-vetették meg, nem domborították ki és alapozták azt meg úgy, amint azt megérdemelné. Ilyesmi történt a most már közismert „Nagyígérettel” is. Az is majdnem kétszáz éven át hevert ismeretlenül a poros irattárakban. De amikor felfedezték s róla egész irodalom keletkezett, átment a köztudatba, felkapták a hívek és az első havi péntekeken szinte sátoros ünnep látványossága gyönyörködteti hívő szemünket, úgy megtelnek hajnaltól délig és délutánig is gyónó és áldozó tömegekkel a templomok. Nem úgy van? És mennyi áldás árad az Egyház életébe ezen Nagyígéretből! Isten jutalmazza meg azt, aki a Nagyígéretet felfedezte Szent Mária Margit irataiban és nyilvánosságra hozta!
Szerény felfogásom szerint most még nagyobb, átfogóbb eszméről van szó, mint amilyen a Nagyígéret. Vajha az is oly hódító útra kelhetne, s megteremhetné az Úr kegyes Szíve áldásával azokat a gyümölcsöket, amelyeket szerény felfogásom szerint megérlelni a gondviselő mennyei Atyától adott hivatása szerint képes is! Lehet, hogy a Nagyígéretnek világszerte feltűnő sikere csak az útját egyengette ennek az eszménynek s beharangozott neki, hogy ha majd itt lesz s megtartja prédikációját, higgyenek neki, szeressék meg és cselekedjenek szerinte, mert ő fogja megszabadítani az emberiséget a most annyira fenyegető immár nem víz-, de vér- és tűzözönből.”