Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Adrien Sylvain: Aranyszilánkok
Franciaország déli részén egyéb nehéz munkára képtelen kis gyermekek és szegény nyomorultak azzal foglalkoznak, hogy összeszedegetik a félig kiszáradt patakmedrekből a napfényben csillogó aranyszilánkokat, melyeket a víz sodra hozott oda. Hasonlóképpen szedi össze a szerző azokat a tanításokat, amiket Isten szétszór mindenüvé; amelyek egy pillanatig csillognak, világítanak, melegítenek s aztán – eltűnnek. A lélek pedig sajnálkozik, hogy miért nem gondolt összegyűjtésükre!
Ki nem érzett valaha olyan erős, jótékony irányítást, mely megfogta a lelkét s hirtelen a béke, szeretet, öröm egész világát tárta föl előtte? Egy szó volt az, melyet valahol olvastunk, vagy társalgás közben véletlenül hallottunk s melynek egészen sajátos értelme volt a mi számunkra és eddig ismeretlen erővel töltötte meg lelkünket. Vagy egy mosoly, melyet olyan valaki ajkán vettünk észre, akit szeretünk s akit szomorúnak tudtunk; – a megnyugvás édes örömét hozta ez nekünk. Egy ártatlan gyermek tiszta tekintete lehetett, mely eszünkbe juttatta mindazt a kedvességet és szépséget, ami az egyenességben és egyszerűségben van.
Ó! Ha össze tudtuk volna szedni mindezeket a tanításokat, melyek megvillantak előttünk mint egy fénysugár, és ha meg tudtuk volna rögzíteni lelkünkben, – mily hasznukat vehetnők a csüggedés és szomorúság napjaiban! Mennyi jótanácsot találnánk ott arra nézve, hogy hogyan viselkedjünk; mennyi vigasztalást szívszaggató fájdalmainkra, mennyi elmés módját annak, hogy hogyan cselekedjük a jót!
Ezt az egyszerű összegyűjtést (mindenütt: a természetben, a könyvekben s különösen a lelkekben), tűzi ki feladatául a szerző azon lelkeknek, akik szentül s Istennek tetsző módon óhajtanak élni. Az összegyűjtött gondolatok ezekbe a témákba esnek: Jóság; Szeretet; Alázatosság; Imádság; Szentség; Az élet megédesítése; Gondviselés; Apostolkodás.