A katolikus elitképzés neveléstana, helyesebben művészete – a természetes és kegyelmi tényezők bonyolult kapcsolata miatt – a katolikus neveléstannak egyik legfontosabb, de egyúttal legnehezebb célkitűzése fog mindig maradni, ami minden gondolkozót és nevelőt szerénységre kell, hogy kényszerítsen.
Sajnos ezt a feladatot ma még súlyosbítja az a körülmény, hogy egyrészt a katolikus elitnevelés és általában a katolikus nevelés egyes legfontosabb alapelvei, főleg a liberális és kollektív nevelői irányzatok hatása alatt a hivatott katolikus nevelők tudatában is elhomályosultak, másrészt a gyakorlati katolikus elitképzés – tervszerű gyakorlati módszerek hiányában – illetékes nevelőknek is részben csak tapogatódzó kísérletezésére van utalva.
A liberális kollektív törekvések a katolikus nevelésben is éreztették hatásukat. – A tanárokra, nevelőkre, egyesületi vezetőkre, baráti körre, folyóiratokra és irodalomra kiterjedő tiszta katolikus nevelői környezet szükségessége mintha elvesztette volna jelentőségét és időszerűségét. Mintha XI. Pius pápának a legidőszerűbb neveléstani kérdésekkel kapcsolatban írt Divini Illius Magistri kezdetű pápai körlevele illetékes katolikus nevelők előtt is ismeretlen maradt volna. Sokan még a katolikus elitnevelésnél sem tartják nélkülözhetetlennek a tiszta katolikus nevelői keretet. Megdöbbentő katolikus csökkentértékűségi öntudattal megelégszenek azzal, ha más, katolikus szempontból semleges nevelői keretek és rendszerek engednek alkalmat a közömbös nevelés „megkeresztelésére”’, katolikus szellemű kiegészítésére. – A tömegnevelés érdekében itt-ott ijesztő hangok ítélik el a katolikus elitnevelést. Viszont a katolikus elit fogalma is zavaros, egymásnak ellentmondó meghatározásoknak került középpontjába.
A katolikus nevelés ezen alapelvei körül keletkezett tájékozatlanság magyarázza meg a 2000 éves katolikus nevelésnek még katolikus nevelők részéről is tapasztalható felületes és felelőtlen kritikáját, amely csak tilalmakat tud felfedezni a katolikus nevelés eddigi munkájában, és mintha Nérei Szent Fülöpök, Leunis Jánosok, Bosco Szent Jánosok pozitív, „életrevaló” nevelői rendszeréről semmit sem hallottak volna, az utolsó évtizedek másvallású pedagógusaiban képesek csak felfedezni a pozitív, egészséges és életrevaló nevelés messiásait.
A katolikus elitképzés ezen elvi és gyakorlati akadályai tették szükségessé, hogy az Egyház egyik legkiválóbb katolikus elitnevelő intézményének, a történelmi Mária-kongregációnak (MK) gyakorlati bemutatása a fogalmak tisztázására is különös tekintettel legyen. Ez a fogalomtisztázó feladat és a gyakorlati cél, hogy a kongreganista vezetői tanfolyam résztvevőinek a kezében nyomtatott vezérfonál tegyen, teszi indokolttá a kérdések világos élreállítását és vázlatszerű feldolgozását.
A könyv az ifjúsági kongregációs vezetői tanfolyamok elméleti kiképzésének vázlata a következő tartalom szerint:
Első rész: A MK jelentősége
A legeszményibb és legidőszerűbb katolikus elitképző mozgalom a MK (A legmagyarabb ifjúsági mozgalom a MK); II. A MK viszonya más mozgalmakhoz és az Actio Catholicához; III. A MK elitképző eszközei; IV. Előítéletek a MK-val szemben
Második rész: A MK élete
A MK szervezete; A MK benső működése (Jelöltképzés a MK-ban; Új MK elindítása, régi MK reformja; Rendes gyűlés lefolyása a MK-ban; Szakosztályok működése a MK-ban; A MK rendkívüli gyakorlatai); A MK vezetése (A tisztviselők kötelességei; A tanács működése a MK-ban; Elitképzési pontverseny a MK-ban; A MK évi munkaterve)
Függelék
A kiskongregáció (Nagyasszony Testőrgárdája) négyévi munkaterve (Gyűlésprogram; Az osztálycsoportok kiképzésének tárgya; A kiskongregáció vezetői próbája)